A 20. KBN plenáris előadói / előadásai

Jordan

Jordán Ferenc (MTA Ökológiai Kutatóközpont, Budapest): 1973-ban született Budapesten. Három gyermek apja. Diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte kutató biológusként 1996-ban, doktori fokozatát ugyanitt 1999-ben. Az MTA nagydoktora 2009-ben lett. Érdeklődése tág, integratív és multidiszciplináris kutatásokat folytat, elsősorban ökológiai rendszermodellekkel dolgozik. Ennek megfelelően hosszabb-rövidebb ideig volt a Magyar Temészettudományi Múzeum (Állatökológiai Kutatócsoport), az Eötvös Loránd Tudományegyetem (Genetikai illetve Növényrendszertani és Ökológia Tanszék) és az Ökológiai Kutatóközpont mindhárom intézetének munkatársa is. 2003 és 2008 között a svájci székhelyű (ETH Zürich) Society in Science alapítvány ösztöndíjasaként öt évet töltött a Collegium Budapestben. Itt kapcsolathálózatok elemzésével foglalkozott. 2008 és 2013 között az olaszországi Microsoft Research – Center for Computational and Systems Biology (Trento) vezető kutatója volt. Itt komplex ökoszisztémamodellek egyedalapú szimulációs modelljeivel foglalkozott, különös tekintettel a tengeri halászat modellezésére. 2013-ben részt vehetett a legjobb táplálékhálózat-kutatók tíz évente megrendezett, exkluzív, meghívásos konferenciáján a németországi Giessen-ben. 2016-2017-ben volt szerencséje egy évet Németországban, a Wissenschaftskolleg (Berlin) ösztöndíjasaként eltölteni. Itt a társas dinamika és a közösségi dinamika kapcsolatát kutatta. Jelenleg a világhírű Stazione Zoologica (Nápoly) külső kutatója, emellett rendszeresen oktat ökológiai hálózatelemzést a Parmai Egyetem (Olaszország) és az Antofagastai Egyetem (Chile) nyári iskoláin, Taiwanban (Academia Sinica) és Indiában (Indian Institute of Science, Bangalore). Öt nemzetközi szakfolyóirat szerkesztőségi tagja (pl. Ecology Letters) és egynek a főszerkesztője (Community Ecology). Rendszeresen dolgozik értékelő panelekben (pl. European Research Council, lengyel és litván tudományos alapok).

Előadásának címe: Kulcsfajok és indirekt kölcsönhatások ökológiai rendszerekben

Kivonat: Az ökológiai rendszereket alkotó sokféle organizmus között komplex kölcsönhatási hálózatok alakulnak ki. Ezen hálózatok, például egy táplálékhálózat szerkezete sokat elmondhat arról, mely fajoknak van az átlagosnál nagyobb szerepe a közösség működésében, vagy mely kölcsönhatások lehetnek kritikusan fontosak. Hipotetikus és empírikus táplálékhálózatok szerkezeti elemzése és szimulációja alapján fogok bemutatni néhány új, izgalmas módszertani megoldást. Megtárgyaljuk majd, milyen módon lehet mindezt alkalmazni a tengeri halászati menedzsmentben vagy éppen a rendszeralapú természetvédelemben.

BarinaZBarina Zoltán (Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest): 1977-ben született Esztergomban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kapott okleveles biológus diplomát 2001-ben. Doktori fokozatát a Pécsi Tudományegyetemen szerezte 2009-ben A Gerecse hegység növényföldrajza botanikai bázisok alapján című disszertációjával. A Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában dolgozik, ahol 2005-től a Herbarium Carpato-Pannonicum gyűjtemény kurátora. A gyűjtemény vezetése során számos gyűjteményfejlesztési pályázatot nyert el (NKA, MTA) és résztvevője a kutatói mobilitást segítő Synthesys-pályázatoknak. 2004-től elsősorban Albánia területén végzett florisztikai és növényföldrajzi kutatásokat. Ezek lezárásaként készítette el az albán flóra revideált checklist-jét és elterjedési atlaszát. Ez irányú munkáit az OTKA, a DAAD és az MTA pályázatai támogatták. Kárpát-medencét érintő növényföldrajzi kutatásai során a Magyarországi Flóratérképezési Programban a Közép-magyarországi régió szakmai felelőse volt. Magyarországi szakértőként rész vesz az Euro+Med Plantbase és az Atlas Florae Europaeae projektekben. 2006 óta a Magyar Biológia Társaság Botanikai Szakosztályának vezetőségi tagja, 2015–2018 között annak jegyzője. Növényföldrajzi munkásságát és szakmai közéleti tevékenységét Boros Ádám-, Zólyominé Barna Piroska- és Jávorka Sándor díjakkal ismerték el. Virágos növények taxonómiájának és nevezéktanának vizsgálatára fókuszáló kutatásai számos csoportot érintettek, elsősorban a Balkán és a Kárpát-medence területéről. Munkája során 48 ország közel 450 kollégájával került kapcsolatba, hazai, anyaintézményein kívüli partnereinek száma 700 fölötti. Jelenleg elsősorban urbán ökológiai, növényfenológiai és kutatásmódszertani témákkal foglalkozik. Szerkesztője a Studia botanica hungarica (2015–) és Annales Musei historico-naturalis hungarici (2016–) folyóiratoknak, témaszerkesztője a Biologica Futura (2019–) című nemzetközi lapnak. Tagja a Botanikai Közlemények (2018–), Flora Pannonica (2003–) és a Kitaibelia (2012–) magyar nyelvű botanikai lapok szerkesztőbizottságának. Kutatásai mellett oktatási, közművelődési és ismeretterjesztési tevékenységet végez. A Biotalent program botanikai tananyagainak kidolgozását végezte, 2016 óta az Év vadvirága program felelőse és vezetője, és folyamatosan részt vesz a múzeum kiállításainak szakmai kidolgozásában.

Előadásának címe: A magyar botanika sikere: Albánia flórájának feltárása

Kivonat: Albánia flórája annak gazdagsága ellenére alig volt ismert a közelmúltig. Ennek oka, hogy külföldi kutatók csak időnként, és korlátozottan juthattak el a területre, a belföldi botanikai kutatások pedig csak az 1950-es évektől indulhattak meg számos nehézségtől sújtva. Magyar botanikusok először az 1. világháborúban, majd 1954-58. között juthattak el Albániába. Ezek a kutatások 2004-től elevenedtek fel, céljuk az albán flóra részletes feltárása lett. Módszeres terepi adatgyűjtés kezdődött az ország teljes területére kiterjedően az előforduló növényfajok körének megállapítására, valamint ezen növényfajok elterjedésének feltérképezésére. A terepi kutatásokkal párhuzamosan folyt az irodalmi adatok összegyűjtése és hitelességük ellenőrzése, valamint a herbáriumi bizonyító példányok felkutatása és revíziója. Ez utóbbiak Európa számos nagy gyűjteményében szétszórtan voltak megtalálhatók, míg a kutatásaink során gyűjtött herbáriumi anyag Budapestre, a Magyar Természettudományi Múzeumba került. A terepi kutatások során több száz, az országból korábban nem ismert edényes növényfaj került elő. Több fajcsoporton (pl. Scilla, Gymnospermium) belül az Albániában előforduló populációk faji hovatartozásának megállapításához a teljes csoport taxonómiai feldolgozása volt szükséges klasszikus morfológiai és molekuláris módszereket alkalmazva. Kutatásaink eredményeképpen 4004 taxon előfordulását tudtuk kimutatni/igazolni az ország területén. Ezekből 3800 őshonos, 204 pedig behurcolt. Az őshonos taxonok közül 3121 faj, 639 alfaj, a maradék pedig fajcsoport vagy hibrid. A flóra feltárásának eredményei 2008 óta nagyszámú publikációban láttak napvilágot, 2017-ben megjelent az albán flóra elterjedési atlasza, 2018-ban pedig a teljes flóralista és annak értékelése. Az albán hegyek között eltöltött mintegy másfél év élményeiről ismeretterjesztő közleményekben számoltunk be és szerkesztés alatt áll egy, az élményeket bemutató képes kötet is.

BataryP

Batáry Péter (MTA Ökológiai Kutatóközpont, Vácrátót):  1976-ban születtett Pécsett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kapott okleveles biológus diplomát 2000-ben és okleveles biológia tanári diplomát 2003-ban. A Debreceni Egyetemen 2004-ben védte meg doktori értekezését, summa cum laude minősítéssel „A fészekaljpredáció szegélyhatásának vizsgálata” címmel. 2001-2002 között a Természetvédelmi Hivatalban, a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer koordinátoraként dolgozott. 2003-2004 között a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában és az Állatökológiai Kutatócsoportban dolgozott segédmúzeológusként, majd 2005-2007 között múzeológusként. 2008-2009 között Humboldt posztdoktori ösztöndíjasként dolgozott a németországi Göttingeni Egyetem Agrárökológia Tanszékén, ahol 2010 óta egyetemi docensként dolgozik. 2012-től saját, angol nyelvű doktori kurzust indított „Systematic review and meta-analysis in ecology” címmel. 2012-ben nyolc hónapig Bolyai ösztöndíjjal is támogatva az MTA-ELTE-MTM Ökológiai Kutatócsoportjában dolgozott tudományos főmunkatársként. Habilitációs értekezését „Landscape structure, agricultural management and farmland biodiversity in Europe” címmel 2015-ben védte meg a Göttingeni Egyetemen ökológia tudományterületen. 2017. júliusától részt vesz az MTA Ökológiai Kutatóközpont „Ökoszisztémák fenntartható működtetése” elnevezésű projektjében. Nemzetközi szakmai aktivitásának elismeréseként számos ösztöndíjban részesült (Osztrák-Magyar Akció Alapítvány, Magyar Ösztöndíj Bizottság, Humboldt Alapítvány, Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, Osztrák Akadémiai Csereszolgálat), valamint számos meghívást kapott nemzetközi konferenciákra (pl. World Conference on Ecological Restoration, Conference of European Ornithologists’ Union, European Congress of Conservation Biology, Annual Meeting of Entomological Society of America, Island Biology Conference). Négy nemzetközi folyóirat munkájában vesz részt szerkesztőbizottsági tagként: Community Ecology, Environmental Evidence, BMC Ecology, Insect Conservation and Diversity. Számos nemzetközi és német kutatási projektben vett részt, illetve 2012 óta jelenleg is a saját kutatási projektjeit vezeti a Német Kutatási Alap támogatásával. 2018-ban elnyerte az MTA Lendület pályázatát kutatócsoport alapítására az MTA ÖK Ökológiai és Botanikai Intézetbe.

Előadásának címe: A tájszerkezet hatásának fontossága a biodiverzitás mintázatokra és funkcióikra

Mind a mezőgazdaság egyre intenzívebbé válása, mind a növekvő városiasodás a természetes élőhelyek leromlásához vezet, mely negatívan hat az ottani élővilágra és azok ökoszisztéma funkcióira (pl. a növények beprozására). Ezek a hatások azonban nem csak helyben lépnek fel, hanem sokkal távolabb, azaz tájléptéken is mérhetőek. Éppen ezért nem lehet az élővilágot kizárólag védett területeken megóvni, hanem un. tájléptékű természetvedelmi stratégiákra van szükségünk beleértve a művelt és épített környezetünket. Interdiszciplinális, elméleti kutatásaink legfőbb célja, hogy megértsük, hogy a tájszerkezet komplexitása (a táj összetétele és a tájelemek elrendezése) hogyan befolyásolja az élővilágot, azok funkcióját és ezáltal az ember számára fontos ökoszisztéma szolgálatatásokat. Az előadás első felében egy rövid áttekintést adok a tájszerkezetről és annak tanulmányozási típusairól. Utána a meta-analízist, mint kvantitatív összegző módszertant mutatom be egy agrár-környezetvédelmi kezelések hatékonyságáról szóló tanulmány példáján, melyben a tájösszetétel hatékonyságot módosító hatását vizsgáltuk. Ezt követően több, saját németországi esettanulmány illetve egy további meta-analízis példáján keresztül világítok rá a tájszerkezet fontosságára, melyek meghatározzák, hogy az egyes élőhelyeken (akár mezőgazdasági, akár urbanizált, akár természetes gyep), milyen biodiverzitás mintázatokat illetve funciókat találunk, és milyen az egyes természetvédelmi kezelések hatékonysága. Az előadás végén néhány ajánlással biztatom a hallgatóságot a táji skála és a tájszerekezet figyelembevételére.

szkSzabó Krisztián (Állatorvostudományi Egyetem, Budapest): Zoológus, 1999-ben szerezte diplomáját az Állatorvos-tudományi Egyetem Alkalmazott Zoológus szakán. Diplomadolgozata és doktori munkája során még “klasszikus” populációökológiai és viselkedésbiológiai kérdésekkel foglalkozott (hüllők és madarak esetében). 2003-tól azonban (először a Szegedi Biológiai Központban, majd a Magyar Természettudományi Múzeumban dolgozva) szinte kizárólag olyan kutatásokban vett részt, amelyekben genetikai módszerek segítségével kellett valamilyen ökológiai kérdést megválaszolni. Mivel ezek a módszerek elég univerzálisak, sokféle állattal és sokféle témakörben volt szerencséje tevékenykedni. 2008-tól visszatért az alma materébe (korábban Szent István Egyetem Állatorvostudományi Kar, ma újra Állatorvostudományi Egyetem), és a Konzervációgenetikai Kutatócsoport laboratóriumában folyó munkákat irányítja. Emellett a Biológus BSc és MSc képzésben oktat genetikával és molekuláris módszerekkel kapcsolatos kurzusokat. Az utóbbi időkben egy genetikai módszereken alapuló szolgáltatásokat nyújtó laboratóriumot is indítottak a tanszéken, így próbálva tudásukat aprópénzre váltani.

Előadásának címe: Molekuláris ökológia kezdőknek és haladóknak

A molekuláris ökológiában lényegében ugyanazokra a kérdésekre keresünk a válaszokat, mint a „molekulátlan” ökológiában, a különbség csak a módszerekben van. De abban sok. Ráadásul ezen módszerek ismerete és megfelelő alkalmazása a diszciplínában igen nagy hangsúlyt kap. Summásan úgy is fogalmazhatunk, hogy a molekuláris ökológia egy módszertani segédtudomány. Mivel az ökológia kérdéskörébe nagyon változatos kérdések tartoznak, a molekuláris ökológiának is igen széles spektrumon kell segédkeznie, vagyis sok és sokféle módszer ismeretét követeli meg. Cserébe ezek használatával rengeteg olyan plusz információt tudunk használni, amik nélkül, pusztán „nemmolekuláris” ökológiával, a feltett kérdések helyes megválaszolására sokkal kisebb esélyünk lenne. Ennek megfelelően, a 80-as évek végétől az infraindividuális genetika és a medicina irányából érkező molekuláris ismeretek és technikák forradalmasították a szupraindividuális biológiát is, és mivel a módszerek fejlődése nem állt meg, ez a forradalom töretlenül zajlik (immáron az „omikák” fémjelezte korszakban), csak győzzük követni. Előadásomban röviden bemutatom a tudományág főbb kérdéseit, alapvető módszereit és legújabb irányait, megfűszerezve saját kutatásaink ide passzoló eredményeivel.

Comments are closed.